A vetésforgó használata nélkülözhetetlen növényeink egészsége és a megfelelő talajminőség biztosítása miatt.
De mit is jelent a vetésforgó valójában?
Annak a megtervezését és kivitelezését, hogy milyen fajta magokat ültessünk folyamatosan - egyiket a másik után - ugyanazon a földterületen, egymást követő időszakokban. Amennyiben folyamatosan ugyanazokat a fajta növényeket ültetjük el ugyanazon a földterületen, azzal ártunk a talaj minőségének, mivel kiszipolyozzuk a benne lévő ásványi anyagokat és ezáltal lehetőséget biztosítunk a kórokozók megtelepedésére. A vetésforgó használatával azonban biztosíthatjuk és fenntarthatjuk a megfelelő mennyiségű tápanyagokat a talajban, egészségesebb növényekre tehetünk szert és bőségesebb terméssel is kalkulálhatunk.
Jöjjön most néhány mindig hasznos tipp, függetlenül attól, hogy milyen fajta vetésforgó használata mellett tesszük le a voksunkat:
1) Osszuk fel a veteményesünket szektorokra és egy naplóba jegyezzük fel (dátummal ellátva), melyik szektorba milyen növényt ültettünk, így nem feledkezünk meg róla a későbbiek során sem.
2) Tudjuk meg mindent arról, amit termesztünk! Szükségünk lesz növényeink megismerése, és annak kiderítésére, hogy az elültetett növényünk milyen családba tartozik.
3) Ne tervezzük azonos családba tartozók egy helyen termesztését! Mielőtt elültetnénk ugyanannak a növénynek a magvait (vagy egy vele egy családba tartozó növényét) ugyanabba a szektorba, győződjünk meg róla, hogy kellő mennyiségű ciklus telt el a két ültetés között! Minden esetben ajánlatos legalább 3-4 időszakot kivárni, mielőtt azonos növény, vagy vele egy családból származó növény magvait elvetjük!
Térjünk át a vetésforgók fajtáira! Rengeteg megoldás közül választhatunk, itt van például a négy évenkénti rotáció, ami elővárhatóan sikerre vezet az alábbi növények esetében:
1)„ Talaj kimerítő növények”: azért nevezzük most így őket, mivel jelentős mértékben veszik igénybe a talaj erőforrásait. Ebben a csoportban találjuk a káposztaféléket, a tökféléket, az uborkát, a dinnyét, a padlizsánt, a paprikát és a paradicsomot. Őket ültessük el először egy szektorba!
2)„ Mérsékelt fogyasztók”: vagyis azok a növények, amelyek kevésbé tápanyag igényesek és talajkimerítőek. Érdemes őket a kimerítő növényeket követő ciklusban elültetni, hogy pihenjen a talaj! Ide tartoznak a hagymafélék, a zeller, a répa és az egyéb répafélék. Ők kerülnek tehát másodjára példabeli szektorunkba.
3)„ Talajjavítók”: vagyis azok, amelyek képesek a talaj minőségét javítani. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a hüvelyeseket, amelyek képesek megkötni a nitrogént a talajban, hozzájárulva ezzel újra feltöltődéséhez.
4)„ Talajmegújítók”: ezeket a növényeket nem kell betakarítanunk, elegendő elvetnünk őket, majd a ciklus lezárulását követően levágnunk. Ezt a technikát zöldtrágyázásnak nevezzük, amikor nem mesterségesen mi magunk trágyázzuk a talajt, hanem a növények végzik el helyettünk a munkát. Ilyen növény a fehérmustár, a takarmány repce, az olajretek valamint a facélia is.
Természetesen számtalan módja létezik a magvak elvetésének „forgatására”, amihez még többféle talajtípus társul, ezért amikor a vetésforgónkat tervezzük, legyünk rugalmasak és alkalmazkodjunk környezetünk adottságaihoz! Először egyféle vetésforgót próbáljunk ki, ezt követően szűrjük le a tapasztalatainkat, jegyezzük fel naplónkba és hasonlítsuk össze évről - évre az eredményeinket!
Photo credit: Foter / CC BY-SA
Forrás: Grow the Planet