Apium graveolens a zeller tudományos neve, a vadonban kétnyári, a veteményeskertünkben termesztve azonban csak egynyári növény. Ez a zöldségféle Homérosz idején vált ismertté, akkoriban főként orvosi célokra használták.
Az európai régióban a szárzeller a leggyakrabban termesztett zellerféle. Akár az erkélyünkön is szépen növekedhet, a levágott hajtások helyén új levelek nőnek, így mindig friss alapanyagot használhatunk leveseink és salátáink ízesítésére. A nagyobb zellerfélék termesztésére a jutazsák a legalkalmasabb.
Talaj és cserép
A zeller szereti a laza szerkezetű talajt, melynek pH értéke 6 és 7 közötti, különösen, ha foszforral és káliummal van dúsítva, ezeket az ásványi anyagokat a természetes szaru- és szarvreszelékben, a denevér ürülékben és a hamuban találjuk meg. A talaj termőképességének fokozására más módszer is alkalmazható, például ha áztatott csalánkivonatot keverünk öntözés alkalmával a vízhez, majd nadálytővel vagy páfránnyal letakarjuk a talaj felszínét.
A legtöbb zellerfajtának nincsenek különleges igényei virágcserép, vagy balkonláda tekintetében, arra azonban ügyeljünk, hogy a cserép mélysége legalább 15 cm legyen. A szárzeller esetében 30 cm vastagságú földrétegre lesz szükségünk, de hagyjunk további 30 centiméternyi szabad helyet, hogy zöldségünk növekedésével fokozatosan fel tudjuk földdel tölteni. Ebben az esetben a jutazsák a legjobb választás.
A zeller fajtái
A szárzellernek rengeteg változata van, melyek a szár hosszúságában és színárnyalatában térnek el egymástól , illetve megkülönböztető jegy, hogy önhalványító fajtáról beszélünk-e, vagy sem. A fehér szárú fajták közé tartozik a Dorato d’Asti, amit könnyű halványítani, ugyanakkor vannak zöld szárú fajták, mint a Pascal, a Utah és a Rosso di Torino, amiket három alkalommal is le kell takarni földdel, mire a száruk halványodni kezd. Vannak önhalványító fajták, mint a Golden, ennek a változatnak elegendő egy 20 cm mélységű tároló, a növekedés folyamán további földrétegekkel nem kell lefedni a halványításhoz.
A zeller termesztése
A szárzeller 15 °C fölött csírázik, így a korai termesztéshez beltéri, fűtött helyet javaslunk. A magok vetését kora nyáron kezdjük el,akkor a tél beállta előtt már szüretelhetünk. A vetés fogyó holdnál ajánlott, minden rekeszbe két darab magot helyezzünk, amint a hajtások legalább két levelet növesztenek, szétültethetjük őket külön rekeszekbe. A metélőzeller magjait akár közvetlen abba cserépbe is vethetjük, amiben a későbbiekben gondozni szeretnénk.
A zeller termesztése és aratása
A kiültetést akkor végezzük el, ha a zeller már növesztett 5-6 levelet, és a külső hőmérséklet eléri a 15 °C-ot. Azokat a fajtákat, amelyeknek a szárát többször le kell földdel fedni, jutazsákba ültessük, valamint figyeljünk arra, hogy csak öt növényt ültessünk zsákonként. A földdel történő lefedést az átültetés után végezzük, figyelve arra, hogy minden alkalommal 15 nap teljen el két földelés között. Ne keverjük egymással a zöld és a fehér szárú fajtákat, az utóbbi gyorsabban növekszik, ezért előbb el kell végezni rajta a halványítás folyamatát. A fehér szárú fajtákhoz kisebb cserép is elegendő, egy 25 cm átmérőjű és 20 cm széles változat tökéletesen megfelel.
Barátok és ellenségek
Az önhalványító fajtákat paradicsommal és hagymával közösen is termeszthetjük, illetve a saláta, a retek, a káposzta és a padlizsán is megfelelő társaságnak bizonyul. Azon zellerfajták mellé, amelyeknek a szárát többször le kell fednünk, a póréhagyma ajánlott, hiszen mindkettő zöldség hasonló bánásmódot igényel.
Photo credit: Foter / CC BY-SA
Forrás: Grow the Planet
Zeller vetőmagjaink:
