Decemberi cikkünkben ( 7 tipp a téli veteményezéshez) már kiemeltük – többek között – a talajtakarás jelentőségét, most ezt a témát járjuk körbe alaposabban, azaz milyen anyagot válasszunk a célra, mi az egyes megoldások előnyei és hátrányai.
A talajtakarás egy olyan széles körben elterjedt módszer, amely természetes ( levelek, fakéreg, szalma, tőzeg), vagy mesterséges (általában polietilén) anyagok felhasználásával segít megvédeni a talajt. Az eljárás fő célja, hogy megakadályozza a víz gyors elpárolgását a talajból, valamint a gyomok elszaporodását, amik haszonnövényeink elöl szívják el az értékes tápanyagokat és vizet.
A talajtakarás további előnye, hogy melegen tartja a talaj felszínét , csökkenti annak az esélyét, hogy az esővíz elmossa a földet, valamint elősegíti a táptalajban található ammónium-nitrogén nitrifikáló tevékenységét. És végül, de nem utolsó sorban zöldségeink korábbi beéréséhez is nagyban hozzájárul.
A talajtakarás röviden tehát azt jelenti, hogy egy vékony réteg természetes (levelek, fakéreg, szalma, tőzeg), vagy mesterséges (általában polietilén) anyagot terítünk szét zöldségeskertünk talaján, mindössze a növények körül, illetve a közlekedő területeken hagyjuk szabadon a fölfelszínt.
Ha polietilénből készült anyagot választunk, figyeljünk arra, hogy lyukacsos legyen a szellőzés biztosítása végett, illetve betakarítást követően szedjük fel, ha biológiailag nem lebomló terméket választottunk.
Leginkább azok a növények hálálják meg a talajtakaró használatát, amelyeknek a fejlődéséhez jelentősebb mennyiségű víz és meleg szükségeltetik, és gyökerük a talaj felszínének közelében terjeszkedik. Ezek a zöldségek és gyümölcsök elsősorban a talaj felsőbb rétegeiből nyerik a tápanyagot, ilyen például az eper, a dinnye, a cukkini, a paradicsom és a krumpli.
A természetes talajtakaró további előnye, hogy a levegő páratartalmát is megköti, így elősegíti a természetes anyagok humusszá átalakítását, ezáltal biztosítva a talaj természetes termőképességét.
Nézzük például a szalma, mint talajtakaró előnyeit!
- átengedi az esővizet
- természetes, nem károsítja a környezetet
- a beszerzése egyáltalán nem költséges
- könnyen szétszórható a kiválasztott területen
- a növény érésének bármelyik fázisában használhatjuk, nem csak a kezdeti stádiumban, mint a réteges talajtakarás esetében
A mesterséges, műanyag talajtakarók jobban megakadályozzák a gyomok fejlődését, de a napfényt felfogják, valamint nem javítják a talaj pH értéket, ellentétben a természetes anyagokkal. A természetes talajtakaró hátránya, hogy a paraziták könnyebben elterjednek egyik növényről a másikra.
Photo credit: Foter / CC BY-SA
Forrás: Grow the Planet